Aktuális hírek..

 

Sziasztok!

Kicsit eltűntem valahogy úgy alakultak a dolgok hogy sodródtam az árral és mire észbe kaptam annyi minden történt hogy egy hónap egy szempillantás alatt eltűnt!..:D

Hol is kezdjem...:)

Az én történetem úgy kezdődik hogy miután az utolsó bejegyzést megírtam ,rá pár napra valami váratlan dolog történt,amire sosem gondoltam volna hogy megtörténhet velem...

Kiderült hogy babám lesz..Ami hideg zuhanyként ért..Sokkolt a gondolata is hogy terhes lehetek...

A hír nem hogy lebénított de mint egy hatalmas ütés Rocky Balboa-tól teljesen padlóra tett..

Fogalmam sem volt hogy mit tehetnék vagy mi lenne a helyes döntés...Megrémülve és rettegve minden perctől és az Anyaságtól ,leakartam mondani erről a csodáról..Mert nem boldogsággal töltött el hanem félelmekkel...Minden lélegzet valahogy sokkal nehezebb volt..

Szinte az utolsó lépések voltak azok amiket nem tudtam megtenni.

Így úgy döntöttem ,megtartom a babát...Ez volt kb. márc.20.

A párom az elejétől fogva megakarta tartani de mivel túl rövid időn belül jött össze a baba így volt némi súrlódás és nézeteltérés ez alatt az idő alatt közöttünk.

Mikor úgy döntöttünk mindketten hogy megtartjuk,ugyanazon az úton újra végigmenni..:D

(márc.24 - orvosi vizsgálatok,vérvétel,leletek stb..)

Eljött a Húsvét...:) Mi igazából gyerekkoromban jobban készültünk erre a napra de ma már elég volt a (sonka-színes tojások-barka-filmezés-csevegés 

és persze aki ihatott alkoholt...:D)

Nagyon gyorsan elrepült a Húsvét és mivel Anyum tudott egy ideje a terhességemről és biztosak voltunk már benne hogy az vagyok nyilván úgy gondoltuk jobb túlesni rajta és elmondani a szűk családnak mi is a helyzet..Mindenkit sokkolt a hír...Azt hitték vicc az egész..:D

De aztán mégis örültek neki...:)

Aztán 29.-én elmentünk a Védőnőhöz.

Annyira más volt mint képzeltem,sőt....

Aranyos és kedves volt velünk a Védőnő és beszélgettünk sokat de mivel én elég ideges ,feszült,félénk vagyok így csodálkoztam hogy nem 200 a vérnyomásom..:D

Pedig semmi borzalmas nem volt az egészben!

márc.31.-én Vissza az orvoshoz és mindenféle kivizsgálásra...(Vérvétel-Fogászat-Belgyógyászat)

 ápr.1.-én Megkaptuk az időpontokat a 2 ultrahangra... 

ápr.7.-én mentünk be elsőnek a kórházba a 12.heti ultrahangra..

 

Egy vidéki nő vagyok aki megszokta a csendes ,nyugodt környezetet,csiripelnek a madarak és nincs tömeg..

Szinte soha nem voltam bent Pesten egészen addig a napig.

A párom viszont sok helyen élt már és bent dolgozik Pesten vagyis rendszeresen bejár a fővárosba,hozzá van szokva mindenhez és tudja mi hol van.

Ő kísért el az ultrahangra.

Tudtam jó kezekben leszek és biztonságban de a tudat hogy be kellett mennem Pestre ,napokkal előtte is félelemmel töltött el.

Reggel a pesti buszon is két percenként kérdeztem megérkeztünk-e már:D

Ő próbált volna aludni én pedig nem hagytam nehogy rossz helyen szálljunk le...hát mint kiderült végállomásig mentünk szóval..:D

Kicsit már ahogy leszálltunk már az agyára mentem de tudta hogy kiakadok majd az úton...és hogy nehéz lesz elviselnie:D

Igazából minden rendben ment de nagyon féltem és ideges voltam végig...Az ultrahangon kissé többet vártam volna de a leletem negatív lett szóval minden rendben ment.

 Nincs semmi bajom és a babának sem. Ami persze nagyon jó volt hogy megtudtam..

A nemét sajnos nem tudta megmondani az orvos.

Pár pillanatig hallhattam a szívverését is de annyira kevésnek tűnt..Az orvos pedig alig szólt hozzám.

Kifelé egyre jobban kezdtem megnyugodni és a megbeszéltek szerint egyből felhívtuk Anyumat hogy minden rendben van velünk.

Aztán mire megnyugodtam volna 5 percig már a vissza fele úton aggódtam..

Alig vártam hogy olyan helyen találjam magam amit ismerek és tudom merre kell hazamennem.

Végül felszálltunk a hazafelé tartó hévre és egyre jobban percről-percre nyugodtabb lettem...:)

 

Hazaérve ittam egy jó kis kávét....hmmm...mennyei volt...:D

 

Röviden szólva ennyi történt velem míg "távol voltam"....:)

Most tartunk a 13.hétnél és egyre jobban közeledik egy olyan új dolog ami még jobban felkavarja az egész eddigi életemet az pedig:

Az összeköltözés...

  De erről majd egy másik bejegyzésben...:)