A kutyámról

Sziasztok!

Ma van 5 éve hogy hozzánk került Beni a kiskutyám.8 hetesen vásároltuk meg és egy kosárban hoztuk haza de szinte elveszett benne..:)

Annyira picike volt hogy szinte féltünk felvenni őt..:)

Bent van a lakásban de van külön neki rész ahol alszik bár van mikor feljön az ágyra is...:D

Kicsi kora óta olyan mintha a gyerekünk lenne és hát el lett kényeztetve...:D
Sokan úgy gondolják hogy a pekingi palotapincsi nem egy aranyos kutya de szerintem ő a legszebb..:)

Nagyon szeretem és bármi rosszat is hallok, azonnal rászólók az illetőre és nem hagyom hogy bárki rosszat mondjon róla.Védem mint valami Anyatigris..:)

Itthon Anyummal lakom jelenleg és itt van a Beni is...A párom nem szereti valamiért úgy érzi nincs rendes kutya formája...

Nem érti igazából miért kötődöm hozzá ennyire és miért nehéz csak úgy megválni Tőle is és itt hagyni mindent...mindenkit akit szeretek...Sosem laktam külön és elég nagy dolog számomra elköltözni...

és nem arról van szó hogy nem akarok csak még nem készültem fel rá...

Mikor elmegyek itthonról a szívem szakad meg hogy itt kell hagynom bárhová is megyek éppen..

Nagyon sok mély és fájdalmas percemben volt velem és úgymond vigasztalt engem..

Persze a családom is ugyanígy hiányozni fog és amilyen sűrűn lehet tudom hogy jönni fogok mert nehezen fogom megszokni...

Visszatérve a Benihez úgy döntöttem megmutatom Nektek 

Benit...:)

Beni Anyukája 

Apukája

Aztán mikor nagyobb lett eldöntve kellett a dobozban tartani mivel minden percben kiakart jönni..:)

Aztán a legelső párnáján..:)

 

 

 

 

 Ennyi lett volna ,remélem tetszett Nektek is !:)