A szülésem története

Sziasztok!

A történetet kezdjük el ott hogy túlhordtam a babát 2 nappal így Október.24.-én bementünk a kórházba hátha már felvesznek ,így csomagokkal és mindennel elindultunk be...az út sem ment zökkenőmentesen de aztán beértünk...Rengeteg várakozás után behívtak,csináltak ctg de nem volt jó így újra elkezdték ami megint rossz volt így bevittek a szülészetre és ott megvizsgáltak,,kérdezősködtek...:)Végül egy szobába vittek és ráraktak gépre hogy nézzék mi a helyzet..a ruháim már a szekrényben voltak,megkaptam a kórházit,aztán Apukát is bekísérték hozzám..:)Aztán megint egy ideig semmi végül jött egy orvos aki kérdezősködött megvizsgált és azt ajánlotta hogy császározás legyen,az én és a baba érdekében is jobb volna...Kicsit megrémültem és igent mondtam aztán fel is gyorsultak a dolgok...:):D

Mire észbe kaptam volna már jöttek is értem és be kellett sétálnom a műtőbe aztán megkaptam a 2db érzéstelenítőt és felfeküdtem..mire hatott minden és a dokik is végre belekezdtek volna behívták a Páromat is..Próbált nyugtatni,simogatni és tényleg nem éreztem semmit amit csináltak csak matatást..:D

Aztán végül megszületett a babánk:)

Kováts József Erik :)

2016.10.24.

17:51kor

2830g-mal s 52cm-rel :)

Annyira féltem hogy nem fog felsírni aztán mégis kis idő múlva elkezdett sírni..:)Megmutatták aztán elvitték ,megvizsgálni ,adatokat beírni róla stb...Mikor megláttam hogy minden rendben és jól van valahogy énis jobban éreztem magam és el is sírtam magam...:)

Később aztán rögtön fel is vittek az intenzívre megfigyelésre...A ruháimat meg pár dolgot párom felhozott utánam ami kellett...Életemben nem aludtam jobban mint aznap este..:)Kiütve éreztem magam és az érzéstelenítő is csak lassan ment ki belőlem a lábamat sem éreztem sokáig..:)aztán idővel elkezdődött a fájás és kaptam a fájdalomcsillapítót meg mindenféléket...Felállni még könnyen ment de sétálni....Borzalmas volt...

Reggel olyan 9körül már egész jól voltam ,de persze voltak fájdalmaim...Lekísértek minket a kórtermekbe ahol az után voltunk pár napot együtt a babával

Eseménydús volt az egész...:D

Aztán Október 28.-án már sokkal jobban voltunk mindketten és végre álmunk valóra vált és hazaengedtek minket..:)

Ahogy megkaptam a papírjainkat alig várták hogy elmenjünk a kórteremből...már a következő 5 percben várták hogy ideje lenne ha már értem jönnek otthonról...

Szerencsére úgy alakultak a dolgok hogy elég gyorsan értünk jöttek:)

Szóval olyan du. 3 óra felé el is indultunk haza:)

Végre annyi idegeskedés után amit bent megéltünk végre hazaértünk és a ház láttán újra elsírtam magamat mert annyira boldog voltam és megkönnyebbült..:)

Sajnos Párom dolgozott de velem volt Anyukám egy darabig...míg tudott.

Október 31.-én vissza kellett mennünk varratszedésre és mivel nem tudtak bevinni sajnos így mi mentünk be busszal meg metróval..Bent pedig mint kiderült az orvosom már nem volt bent így az ügyeletes csinálta meg Nekem..De nem fájt..Csak a hazamenetel volt fájdalmas..De hamar hazaértünk..:)

Itthon pedig annyira más lett minden....meg én is ,párom is...Fizikailag nagyon fáradt voltam és agyilag pedig utol sem értem magamat hiába próbálkoztam,mindig szétcsúsztam valahol..

Nehezen ment az első hét,hullámzó volt de amennyire fárasztó ez az egész ,annyival több örömet tud adni ami mindent elfeledtet és más nem érdekel...:)

Október 30.-án 5-6 óra felé kijött a gyerekorvos is megnézni a picit:)

Megvizsgálta és azt mondta hogy semmi baja egészséges csak picit kicsi a súlya szóval enni-enni-enni...:)

November 2.án a Védőnő nézte meg a kicsit és pont ekkor esett le a köldökcsonk is..Kaptunk 2 sapit meg egy játékot későbbre:)